A mexikói zenével kapcsolatosan - a Desperado című filmnek köszönhetően – általában a mariachi-k ugranak be mindenkinek, illetve talán még eszünkbe jut egy-két híresebb nemzetközi popsztár, mint például Carlos Santana vagy a Molotov zenekar.

Természetesen a mexikói zenei valóság ennél ezerszer változatosabb képet mutat. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban prezentálunk egy kisebb zenei válogatást azokból a dalokból, amiket itt halottunk, esetleg megkedveltünk vagy éppenséggel már annyira „fájnak”, hogy szeretnénk másokkal is megosztani ezt az érzést. A gyűjtemény nagyobbik részével utazásaink közben találkoztunk először. Mexikóban a buszsofőrök ugyanis folyamatosan üvöltetik a helyi rádiókat, illetve saját válogatásaikat – így adva kéretlenül is betekintést zenei ízlésükbe. 

A ”mariachi”-k: 

Ők Mexikó nemzeti szupersztárjai – természetesen nem megelőzve az ősi indián kultúrákat. Dalszövegeik, egész megjelenésük azt üzeni, milyen jó mexikóinak lenni. Nem véletlen, hogy a kormányzati rendezvényeken is állandó fellépők. Elismertségük jócskán túlnyúl Mexikó határain, hiszen 2011-ben a UNESCO a szellemi kulturális világörökségek listájára vette fel a mariachi-k művészetét. Népszerűségükről – ami természetesen az amerikai nagytestvér országában is tombol – mindennél többet mond az alábbi kép.

 George W. Bush egykori amerikai elnök mariachi-kkal pózol

A mariachi-k az első fénykorukat az 1910-es mexikói forradalmat követő évtizedekben élték. Ebben az időszakban a fellépéseiken túl számos mozifilmben is főszerepet kaptak.

Pedro Infante, a ’40-’50-es évek divatos énekese több, mint 30 filmben játszott, s Mexikó igazi fimcsillaga volt. Az alábbi videó 57. másodpercében jelenik meg hősünk – kezében egy üveg, sejthetőleg röviddel – szerenádozni.

Nevét ma egy tequila márka őrzi. Egy helyi szupermarket polcait vizslatva néztünk először farkasszemet az öreg Pedro-val. 

A viszonylag fiatalon, 39 éves korában, repülő szerencsétlenségben elhunyt művész népszerűségét jelzi, hogy fanatikus rajongói nem fogadták el halálát, többen is úgy vélték, hogy csak bujkál valahol a világban...

A mariachi-k által játszott egyik jellegzetes stílus a „ranchero”, ami könnyen felismerhető az érzelmes szövegekről, illetve a sokszor fülsiketítő kiáltásokról.

Egy puerto vallarta-i késdobálóban üldögélve, nem kis megdöbbenéssel voltunk tanúi annak, ahogy a helyiek nemtől és korosztálytól függetlenül, alkalmanként rikoltozva énekeltek együtt mariachi nótákat a zenegéppel.

Jelenlegi szállásadónknak köszönhetően a mariachi zene több aktuális gigasztárjával ismerkedhettünk meg. Példának okáért Pepe Aguilar munkásságával is, akinek dalai gyakori aláfestő zenéi a San Cristóbal de las Casas-i hétköznapoknak. Álljon itt most a rádiók által is rendszeresen sugárzott balladája, amelynek hangulata és szövege – „tudom, hogy soha nem voltam olyan jó, mint ahogy ígértem, bocsáss meg mindenért, amit nem adtam meg neked” – a legszebb Gergely Róbert és Zámbó Jimmy slágereket idézi … csak épp húsz év késéssel.

Hasonlóképen vált „állandó kedvencünkké” – az egyébként nagyon kellemes hangú – Anna Gabriel is (mert, hogy vannak női mariachi-k is). Az „Es demisado tárde” című 1990-es slágerét ha kell, ha nem, minden nap legalább egyszer meghallgatjuk.

A cím eredetiségén túl – „Túl késő” – olyan magvas gondolatok hangzanak el e dalban, mint „a szerelmet ápolni kell”, illetve „nem szabad senkivel sem játszani”.

Mindezek ellenére találtunk, - illetve mexikói ismerőseink mutattak - több kevésbé ömlengő, sőt egyenesen szórakoztató mariachi videót is. 

A mariachi-k a nagy fellépéseken túl – hasonlóan a hazai cigányzenekarokhoz – felbérelhetőek egy-egy nóta vagy akár egy egész szerenád elejéig. Az ár természetesen bandánként változhat. Itt San Cristóbal-ban kétezer peso körül indul egy hétdalos szerenád ára. Egyszer talán a hecc kedvéért, s persze ha találunk majd valahol fölösleges 36 ezer forintot, ki is próbáljuk. 

A „banda”

Első mexikói zenei élményeink a különböző „banda” zenekarokhoz, azon belül is az ún.  „norteño”-hoz fűződnek. Ez a zenei stílus a sramli és a polka mexikanizált verziója, ahol roppant mennyiségű zenész cowboyokat idéző flitteres egyenruhába öltözve, mindenféle fúvós hangszeren és tangóharmonikán kíséri a macsónak beöltözött énekest. Így „tolják” az ember agyába a – mariachi-knál már említett – mélységű szövegekkel rendelkező számokat. Az üzenetekkel összhangban a klipek a legjobb mexikói szappanoperák világát idézik. Általános téma a társadalmi különbségek miatti soha be nem teljesülő szerelem, illetve az elhagyott macsó gyásza.

Az elsőként megismert sláger, ami gyakorlatilag minden utazásunk során legalább egyszer felcsendül, Julión Álvarez Y Su Norteño Banda „Y así fue” című nótája, ami egy becsajozás történetét meséli el, amolyan „mexikói módra”. A fiatalemberről azt érdemes tudni, hogy az ország talán legnépszerűbb zenekarából, a Banda MS-ből kilépve alapította meg jelenlegi együttesét és ért el hihetetlen népszerűséget. A regnáló mexikói elnök pedig egy idei nyilatkozatában, mint a „fiatalság egy nagy példaképére” hivatkozott rá.

És, ha már megemlítettem a Banda MS-t, szóljon tőlük is egy szám, amely 2014-ben 14 héten keresztül őrizte második helyét a mexikói Billboard top 10-es listáján, s jelenleg is ott tartózkodik. A dalt népszerűségének megfelelő gyakorisággal kaptuk mi is a rádiókból, illetve a kocsmákban az arcunkba. Természetesen ebben az esetben is adott a szappanoperai díszlet.

Ám, hogy ne legyünk teljesen igazságtalanok, el kell ismernünk, hogy vannak azért néha keményebb banda muzsikák is. Ugyan a zene marad a sramli, a videó stílusa továbbra is szappanoperai, de a téma már egészen oda nem illő. A Calibre 50 zenekar (amelynek „Contigo” című slágere jelenleg vezeti a mexikói Billbord listáját) „El inmigrante” című dalában felemeli a szavát az USA-ba illegálisan bevándorolt mexikóiak helyzetének javításáért. Klipjükben, a maguk banda-i módján, mutatják be az emigránsok szenvedését (érdemes figyelni a dal közben a zenekar tagjainak mimikáját).

 Egy másik klipjükben pedig a maffia által beszippantott gyermekkatonák sorsát mesélik el:

Bár kissé propagandisztikusnak tűnnek ezek a számok, mégis üde színfoltnak számítanak az alapból közhelyes mexikói banda zenekarok világában. 

Mexikanizáció: 

Mindenki emlékszik még a – méltán híres – „Filmslágerek magyarul” című, három részt is megért (nekünk csak az első két rész volt meg) zenei válogatásra? Nos, a spanyol anyanyelvűek megcsinálták a saját verziójukat, annyi különbséggel, hogy – mivel adott a nagy felvevőpiac – az eredeti énekeseknek megérte a fáradtságot és felénekelték a számaikat spanyol nyelven is. Fontos különbség még, hogy nem csak film slágerekkel történt ez meg.

Előbb Eros Ramazotti: Più Bella Cosa című slágerét hallottam meg egy másolt cd-ket árusító sátorból spanyolul.

Majd egy buszon ülve két örökbecsű rock számmal is összehozott minket a sors: a rendszerváltós Scorpions: Winds of change-dzsel, 

illetve Bryan Adams Robin Hood hőskölteményével, ami ezúttal  ékes spanyol nyelven támadott meg minket.   

http://www.jukebox.es/bryan-adams/videoclip,todo-lo-que-hago-hago-por-ti,r5mrz.html

Ha akad esetleg bárkinek a tarsolyában egyéb előadó, aki felénekelte spanyolul saját (egyébként angol nyelvű) szerzeményét, az nyugodtan linkelje be a kommentek közé. 

Ezzel a „Muzsika hangjai Mexikóban” bejegyzés első része véget ért. A következő epizódban az általunk megismert mexikói pop, rock és alternatív zenék világba szeretnénk majd elkalauzolni titeket.

A második kép nem saját, forrása:

http://georgewbush-whitehouse.archives.gov/news/releases/2007/05/images/20070504-11_d-0480-1-515h.html