Hol is kezdhetném? Már a reptérre való megérkezésünk sem volt akadálymentes. A reptér ez esetben a bécsi légikikötőt jelentette, ahonnan fejenként 30 ronggyal rövidebb volt a repülőjegy ára, mint Budapestről.

Útban Bécs felé sikerült a buszon felejtenünk Iza telefonját, ami nem tűnt túl jó előjelnek. S bár nem vagyunk babonások (Iza most mondta, hogy ő az), azért a nagy ijedségre való tekintettel – meg hát biztos, ami fix alapon – ittunk egy kis pálinkát. A gépünk csak másnap reggel indult, így várt még ránk egy vidám hétórás éjszakázás. Gondoltuk, betámadjuk a „relax room”-ot. Azonban, mint kiderült, a bécsi reptér „relax room”-jába csak akkor mehetsz be, ha már be vagy check-kolva. Ehhez viszont fel kellett volna adni a csomagjainkat, arra a gépre, ami csak reggel indult, tehát még roppantul nem állt benn.  Következésképp a váróban összetolt székeken sikerült töltenünk utazásunk első éjszakáját.

Az IBERIA vitt minket Bécsből a legolcsóbban. Aki teheti, kerülje el ezt a céget: szinte magunknak kellett felszolgálnunk a kaját (félre ne értsetek, nem arról van szó, hogy letört volna emiatt a körmünk; csak épp a repülőjegy árában ez is benne volt), illetve azt a dolgot, amit ők annak neveztek. Ugyanis az a felszolgált valami inkább tűnt egy titkos bio-kémiai kísérlet melléktermékének, mintsem emberi fogyasztásra alkalmas ételnek. (Komolyan, néha azt figyeltem, mikor próbál meg kereket oldani, a talán bolognai raguhoz legközelebb álló valami a tálcámról.)

Na, de röpke 14 óra repülést, és egy madridi átszállást követően (volt némi Ebola-para Madridban:  az egyik gép karanténban állt, de mi ebből igazából nem érzékeltünk semmit) mikor leszállt a gépünk, már csak egy kisebb akadály, egy vámellenőr választott el minket ez úti célunktól. A hölgy épp egy háromgyerekes, feltehetőleg gringo családot pakoltatott ki. Mi rendesen fel voltunk szerelkezve hagyományos, zárjegymentes pálinkával, szóval volt izgalom. Ám valami isteni beavatkozásnak köszönhetően (amit ezúton is szeretnék megköszönni az összes indián istenségnek!) vámvizsgálat nélkül átengedett minket a határon.

Így 2014. október 17-én komolyabb veszteségek nélkül megérkeztünk Mexikóba.